Tisztelt Fegyelmi Bizottság!

Alulírott FTC Zrt. eljárás alá vont (1091 Bp. Üllői út 129., telefon: 215-6561, fax: 215-7292) jogi képviselőm útján az ID-11/2006-07. ügyiratszámú fegyelmi ügyben a 2006. október 3-i tárgyaláson előadott és írásban előterjesztett védekezést az alábbiakkal egészítem ki.

A fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló harminc napos határidő kezdő időpontja vonatkozásában - álláspontunk szerint - azt az időpontot kell figyelembe venni, amikor az MLSZ tudomására jutott az általa fegyelmi vétségnek tartott cselekmény alapos gyanúja. Nyilvánvalóan nem az az időpont számít, amikor a magatartás megvalósulásáról az MLSZ teljes bizonyosságot szerez, hiszen magának a fegyelmi eljárásnak a célja annak megvizsgálása, hogy a magatartás megvalósult-e, tehát csak a jogerős fegyelmi határozat után tekinthető egy ilyen magatartás megvalósítottnak. Az aztán természetesen az eljáró fegyelmi tanács feladata, hogy az alapos gyanú alapján tisztázza, hogy valóban megvalósult-e a cselekmény, így például bekérheti az ügyben keletkezett dokumentumokat. Ha viszont elég a tudomásszerzés tekintetében az alapos gyanúról való tudomásszerzés, akkor - ha fegyelmi vétségnek tekintenénk is a bírósághoz fordulást - ennek alapos gyanúja nyilván fennáll, ha a sportszervezet jogi képviselője maga nyilatkozza az MLSZ jogi ügyekért felelős alelnöke jelenlétében, hogy a sportszervezet pert indított, sőt, sürgősségi eljárás van folyamatban. Mindez megtörtént, a Sport1 televízió által július 31-én felvett műsort aztán a televízió két részben, július 31-én és augusztus 1-én le is adta. Ehhez képest a fegyelmi eljárást az MLSZ főtitkára szeptember 5-én indította, annak ellenére, hogy a jogszabály és a fegyelmi szabályzat értelmében a tudomásszerzést követő 30 napon belül lehetett volna azt megindítani. Fenntartjuk tehát, hogy a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló szubjektív határidőt az MLSZ elmulasztotta.

A 39/2004. (III. 12.) Korm. rendelet 4. § (1) "tudomásszerzés" fogalmával kapcsolatban érdemes a magyar bírói gyakorlatot is megvizsgálni. Mivel a Sport tv. 20. § (3) szerint a szakszövetségek működése tekintetében az Et. háttérjogszabálynak tekinthető, így e vonatkozásban is elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy a társadalmi szervezetek vonatkozásában a hasonló jogintézményekkel kapcsolatban mi a gyakorlat. A sok szempontból hasonló helyzetet értékelő BH2001. 92 értelmében a fegyelmi határozat megtámadásánál a határozat tudomásra jutása nem feltétlenül esik egybe a határozat kézbesítésével.

Megjegyezzük azt is, hogy a rendes bírósághoz fordulás az MLSZ jelenlegi szabályai értelmében nem tekinthető fegyelmi vétségnek. A Fegyelmi Szabályzat nem ismer olyan fegyelmi vétséget, amely tényállásában a bírósághoz fordulás szerepelne. Jelen fegyelmi eljárás a Fegyelmi Szabályzat 6. § (3) a) pont alapján indult, amely szerint fegyelmi vétséget követ el az a sportszervezet, amely "a FIFA, UEFA, vagy az MLSZ alapszabályát, versenyszabályzatát – versenykiírását, klublicencét, játék-, szabályait (sic!) , nyilvántartási- igazolási és átigazolási-, pályarend-, dopping- illetve egyéb szabályzataiban foglalt kötelezettségeket, a szervezeti egységek versenykiírásaiban foglaltakat vétkesen megszegi, a határozatokat, döntéseket nem hajtja végre". Ez a fegyelmi tényállás pedig a jogállamiság alkotmányos elvéből eredő normavilágosság, határozottság (nullum crimen sine lege certa) elvét sérti. Álláspontunk szerint a fegyelmi eljárásra is alkalmazni kell a 30/1992. (V. 26.) AB határozatnak az alkotmányos büntetőjogra kifejtett elveit: "az alkotmányos büntetőjog követelményei szerint a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartást leíró diszpozíciónak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a védett jogtárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmaznia, hogy az egyén mikor követ el büntetőjogilag szankcionált jogsértést. Ugyanakkor korlátoznia kell az önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről. Vigyázni kell tehát, hogy a tényállás a büntetendő magatartások körét nem túl szélesen jelöli-e ki és elég határozott-e." Sajátossága a Fegyelmi Szabályzatnak az a jogállamiság elvét sértő, az önkényes jogalkalmazást elősegítő rendszer, hogy a 8. § (4) értelmében a sportszervezet bármely fegyelmi vétségéért a sportszervezetre általában kiszabható bármely fegyelmi büntetést ki lehet szabni, vagyis a legkisebb vétségért is kiszabható a legsúlyosabb fegyelmi büntetés, és a legsúlyosabb fegyelmi vétségért is kiszabható egy puszta megrovás. A Szabályzat e hiányossága olyan abszurd eredményre vezet, hogy olyan, a jelen eljárás kezdeményezője által fegyelmi vétségnek tekintett magatartásért, mint a bírósághoz fordulás, a Szabályzat szerint akár stadionbezárást, szektorbezárást, vagy sportszövetségi ellenőr fogadására kötelezést is ki lehetne szabni.

Amint azt korábban kifejtettük, fegyelmi vétség azért sem valósult meg, mert éppen az MLSZ mulasztotta el a FIFA és az UEFA rendelkezéseiből fakadó normaalkotási feladatát, vagyis az ügyben eljárni hivatott választottbíróság pontos kijelölését, és nem adott alávetési nyilatkozatot sem. Az MLSZ szabályzataiból így a mai napig sem világos, hogy az MLSZ egyes döntéseivel szemben milyen jogorvoslat vehető igénybe úgy, hogy a sportszervezetnek ne kelljen fegyelmi eljárásra számítania.

A fenti két bizonytalanság - egyrészt az, hogy a szabályozás nem rögzíti kellően pontosan az igénybe vehető jogorvoslati eszközöket, másrészt a Fegyelmi Szabályzat elnagyolt volta - folytán az eljárás alá vont sportszervezet okkal próbált az MLSZ gyakorlatából következtetni arra, mi lenne a helyes magatartás. Helmeczy Úr korábban idézett nyilatkozatából, illetve a Kisteleki Úr által indított, korábban hivatkozott felszámolási eljárásból (amint azt korábban kifejtettük, Kisteleki István Úr maga is fordult sportvállalkozás ellen rendes bírósághoz, hiszen az MLL vezetőjeként az Előre FC Kft. felszámolását indítványozta) az eljárás alá vont következtethetett arra, hogy a rendes bírósághoz fordulásra megvolt a lehetősége. Azt csak megjegyezzük, hogy a Fővárosi Bíróságon a szeptember 5-i tárgyaláson Helmeczy Úr kifejezetten elismerte a bíróság joghatóságát. Röviden újra emlékeztetnénk a Legfelsőbb Bíróság BH1993. 55. számon közzétett döntésére, amely szerint "felperes az egyesületi törvény alapján jogosult bírósághoz fordulni, a jog gyakorlása nem fegyelmi vétség".

Tekintettel arra, hogy védekezésünk kifejtése során kérdésként merült fel, hogy az MLSZ-nek mennyiben kell betartania a társadalmi szervezetekre vonatkozó jogszabályi előírásokat, emlékeztetünk arra, hogy - az MLSZ Alapszabálya 1. § (1) bekezdése mellett - a Sport tv. 20. § (3) bekezdése is úgy rendelkezik, hogy az MLSZ-re a társadalmi szervezetekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy fegyelmi ügyben is végső soron bíróság, vagy választottbíróság dönt, ha a sportszervezet megtámadja a fellebbviteli bizottság határozatát is (rendes bíróság dönthet akkor is, ha az ügyészség óvásának az MLSZ nem tesz eleget), így - álláspontunk szerint - az is nyilvánvaló, hogy a Tisztelt Fegyelmi Bizottságnak nem csak az MLSZ, az UEFA és a FIFA szabályait, de a magyar hatályos jogot is alkalmaznia kell. Amennyiben pedig a labdarúgás szabályzatai és a hatályos jog között ellentmondás tapasztalható a jogorvoslati lehetőségek tekintetében, úgy az ellentmondást az MLSZ terhére kell értékelni, mert az MLSZ alapvető kötelezettsége, hogy szabályzatait megfeleltesse a hatályos magyar jogszabályoknak, és a két szabályozás közül a jogszabályt kell alkalmaznia a Fegyelmi Bizottságnak.

Tisztelettel:
Dr. Petró László, ügyvéd