Jenő bácsit a családtagok, ismerősök, sporttársak, egykori játékosok és szurkolók a rákospalotai temetőben kísérték utolsó útjára.
A 100%Fradi színes hetilap az alábbi sorokkal búcsúzik a mindenidők legjobb ferencvárosi trénerének megválasztott legendától.

Erkölcs, erő, egyetértés?
Nem, erről már jó ideje szó sincs.
Veszekedés. Vádaskodás. Csőd. Belső harcok. Takarodj! Összeomlás. Pénztelenség. Ingatlan. Terület. Befektető. Rendbontás. Tüntetés és még folytathatnánk a sort.
Címszavakban arról, hogy egyre többek fejében, életében miről is szól ma a Ferencváros.
Aztán jön egy hír.
Meghalt egy darab a Fradiból.
Igen, ő volt az: Dalnoki Jenő.
Aki nem csak puffogtatta az Erkölcs, erő, egyetértés jelmondatot, hanem annak szellemisége szerint élt, viselkedett mindig, minden körülmények között.
Meghalljuk a hírt, és könnyezünk, sírunk, szomorkodunk, megdöbbenünk, sajnálkozunk.
Mi fradisták.
Ilyenkor általában el is gondolkozunk, és rájövünk arra: nincs ez így jól sehogy sem, az életnek, a Fradinak nem arról kellene szólnia, ami egy ideje megy.
Aztán pár nap múlva újra kezdünk mindent, ami oly távol áll attól a három E betűs szótól. Aki e sorokat olvassa, éppen ezért tegye meg, hogy megáll egy pillanatra.
Legyen az, vezető, sportoló, edző, szurkoló vagy bárki, akinek valaha is jelentett valamit az, amit Jenő bácsi a szó legszorosabb értelmében képviselt.
Gondolkozzon el, és gondolja át: vajon ő mit tett meg azért, hogy ez az áldatlan állapot jobb legyen.
És tegye meg ezután is, számoljon el önmagával napról napra.
Jenő bácsi boldog emberként, tiszta lelkiismerettel ment el. Mert tisztában volt azzal, hogy amit lehetett, ő megtett ezért a klubért.
Meghalt egy darab a Fradiból.
Rajtunk múlik, a maradékkal mi lesz.
Isten Veled, Jenő bácsi!